Az állam nyakába zuhanhat a Malév

Publikálva február 10, 2010 admin által.

Tavaly ősz óta téma a 2007-ben kétszázmillió forintért eladott Malév visszaállamosítása, de félév alatt semmiről sem tudott megállapodni a magyar kormány a légitársaságot irányító kisebbségi tulajdonos, az orosz állami bank, a VEB (Vnyesekonombank) illetékeseivel.

Kedden folytatták volna a január 31-re összehívott Malév-közgyűlést, ott döntöttek volna a tőke leszállításáról, majd felemeléséről, de az ehhez szükséges érdemi megállapodás ezúttal sem született meg a magyar–orosz tárgyalásokon.

Egymásra mutogatva

A tárgyalások kudarcát és a megegyezés elmaradását különböző forrásaink eltérően értelmezik. Többen azt állítják, hogy az orosz fél egyre érthetetlenebbül viselkedik, mintha húzni akarná az időt, bár egyelőre semmi ésszerű magyarázat nincs, miért teszi. Ezt az értesülésünket látszik megerősíteni az a szerdán kiadott pénzügyminisztériumi közlemény, amely szerint a magyar kormány legutóbbi javaslatára hivatalos válasz nem érkezett, míg az orosz fél javaslatai között „változatlanul olyanok is szerepelnek, amelyek ellentétesek a magyar, illetve az európai uniós jog előírásaival”.

Más forrásaink ugyanakkor azt mondják, hogy a megállapodás megkötését nem az oroszok blokkolják. A magyar delegáció eddig nem tudott koherens, minden apró részletkérdésre jogilag – tehát az uniós szabályozók szempontjából is – elfogadható megoldást javasolni. Úgy tudjuk, az oroszok egyebek mellett azt kifogásolták, hogy a visszaállamosításra irányuló magyar elképzelés egyáltalán nem tért ki például a Malév sorsáról jelenleg rendelkező privatizációs szerződésre, az abban leírt jogok és kötelezettségek tisztázására, illetve arra, hogy a visszaállamosításnál hogyan számoljanak el velük.

Nagytulaj a nagy adósságban

Ami biztos, hogy a Malév jelenlegi tulajdonosa nem bólintott rá a magyar kormány álláspontja szerint részletesen kidolgozott tervre. Ez a terv úgy szólt, hogy a magyar állam tőkeemeléssel legalább hetvenöt százalékos tulajdonossá válik a légitársaságban, így az oroszok ezután nemcsak formálisan lettek volna kisebbségben (az uniós szabályoknak való megfelelés érdekében a Malév-tulajdonos AirBridge Zrt. többségi tulajdonosa Költő Magdolna, az irányításra azonban a kisebbségi tulajdonos VEB jogosult).

Egyes forrásaink szerint a keddi tárgyaláson már arról volt szó, hogy a magyar államnak kilencven–kilencvenöt százalékos része lesz a már 2008 végén is több mint ötvenmilliárdos adósságot maga előtt görgető cégben (az üzemi eredményt éves szinten már öt-hatmilliárddal rontják az adósságszolgálat terhei). A VEB tulajdonrésze tehát szimbolikus lenne, megőrzését az indokolná, hogy az orosz bank a Malév legnagyobb finanszírozója, óvatos becslések szerint is több tízmillió eurója áll a légitársaságban.

Az állami tulajdonrész aránya részben éppen attól függne, hogy ebből a tartozásból mennyit konvertálnának tőkévé. Azt egyébként már a tegnapi tárgyalás előtt tudni lehetett, hogy erről most sem lesz döntés; információink szerint a magyar delegáció már a tárgyalás előtt úgy készült, hogy annyit kell elérni, hogy legyen egy, a nyilvánosságnak eladható, „kommunikálható” megállapodás. Ahogyan egy forrásunk mondta: „Azt mondhassák, hogy a megállapodás főbb elemei feltételesen, de megszülettek, a részletkérdések tisztázást folytatjuk”

Tőke le, tőke fel

Más forrásaink szerint már a megoldás a technikai részleteit is kidolgozták. A tőkeleszállítás után a magyar állam pénzéből tőkét emeltek volna, a befolyt pénzből a cég rendezte volna az állammal szembeni adósságát (az már tavaly eldőlt, hogy a költségvetés tizenkilencmilliárdot szán a Malév-ügy megoldására). Így nemcsak a tőkehelyzet javult volna, hanem az eltüntetett adósságok sem rontották volna a cég eredményét, ráadásul egy köztartozások nélküli Malév, mint korábban megírtuk, már eximbankos hitelgaranciát is kaphat, amivel kedvezőbben vehet fel kereskedelmi hiteleket.

Ebbe a megállapodásba nem mentek bele az oroszok. Információink szerint egyebek mellett azt sérelmezik, hogy a magyar javaslat nem tért ki például a Malév sorsáról jelenleg rendelkező privatizációs szerződésre, nem tisztázza az abban leírt jogokat és kötelezettségeket, és azt sem, hogy ezekkel a visszaállamosításkor hogyan számoljanak el.

Pénz ide, pénz vissza

Tudomásunk szerint a tárgyalásokon sokáig probléma volt az is, hogy a magyar állam mindenről csak feltételesen egyezett volna meg. A magyar kormány részéről ez azzal indokolható, hogy nem akar például óvatlanul lemondani egy végleges megállapodásban arról a harminckétmillió eurós bankgaranciáról, amit a VEB még 2007-ben adott a Malévot akkor megvásárló Borisz Abramovicsnak, ha utána az ügylet érdemi részére – például az állami tulajdonszerzés módjára vagy mértékére – Brüsszel nemet mond.

Mostanra ez a probléma megoldódott. Tudomásunk szerint eldőlt, hogy Budapest lehívja ugyan a forintban nagyjából 8,6 milliárdot érő bankgaranciát – ezt a egy parlamenti döntés és egy korábbi kormányhatározat alapján már január 31-e óta megtehetné –, de a pénzt beleteszi a Malévba, és a légitársaság azt nyomban az oroszokkal szembeni adósságának törlesztésére használja fel. Az oroszok tehát buknak ugyan harminckétmillió eurót, de azt gyakorlatilag vissza is kapják – információink szerint volt olyan javaslat is, hogy ez az összeg lenne az, amit tőkévé konvertálnának.

Csődveszély?

Az oroszok azzal viszont várhatóan mindenképpen buknak, hogy amíg nincs megállapodás, kénytelenek finanszírozni a Malévot. Ráadásul éppen egy kritikus időszakban, a február ugyanis hagyományosan az egyik legrosszabb hónapja a légitársaságnak (a cégnél úgy számolnak, hogy áprilistól már olyan üzemi eredményt tudnak elérni, ami a pénzügyi terheiket ellensúlyozva nullszaldósra tudja kihoznia a működést).

Persze dönthetne úgy a VEB, hogy hagyja bedőlni a Malévot, ennek azonban nagyon súlyos következményei lennének számukra is. Forrásaink szerint akár a százmillió eurót (huszonhétmilliárd forintot) lehet az az összeg, amit az orosz állami bank egy Malév-csődön bukna. Igaz, az idő most még nekik dolgozik, hiszen viszonylag magas hitelkamattal adnak kölcsönt a légitársaságnak a fennmaradáshoz. (Ezen a már említett kormányhatározat sem változtatott volna érdemben, az ugyanis az egy százalék körüli euribor kamatszintet öt százalékponttal meghaladó kamatozású hitelt még elfogad a Malév finanszírozására.)

A Malév-csőd után a magyar állam elvileg tiszta lappal kezdhetne egy új légitársaság szervezésébe (a márkanév állami tulajdonban maradt). Ráadásul mivel az állam – a köztartozások, illetve az épp a névhasználati díjként fizetendő, de nem fizetett tételek miatt – az egyik legnagyobb hitelezője a cégnek, a mostani, „orosz” Malév esetleges felszámolásakor akár hozzá is juthatna a légitársaság néhány vagyontárgyához (bár gépekhez éppen nem, azok nincsenek Malév-tulajdonban, mindegyiket lízingelik).

Forrásaink szerint ezzel együtt egyik oldalon sincs napirenden az, hogy hagyják a légitársaságot bedőlni. Az államnak azonban a mostani Malév átvétele is komoly teher lehet, a lehívott 8,6 milliárdos bankgaranciával, az állam tizenkilencilliárdjával és az Eximbank esetleges harmincmillió eurós hitelgaranciájával együtt is.

forrás:Index.hu